„Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”
A strasbourgi emberi jogi bíróság hozott egy döntést a magyarországi egyházügyi „törvénnyel” kapcsolatban és a fenti beszélgetés jutott eszembe Lukács evangéliumából. Ez a mondat valahogy így is parafrazeálható: „Van nekik eszük és lelkiismeretük, ha arra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha Strasbourg hoz egy döntést.” De nyugodtan tovább mehetünk, és Ábrahámmal együtt mondhatjuk, hogy az sem, ha valaki föltámad a halálból. Ugyanis a Fidesz politikusai, csendes pillanataikban, állítólag sok más párt tagjaihoz képest különösen sok figyelmet fordítanak arra, hogy valaki feltámadt a halálból. Ha ennek a valakinek a feltámadása tényleg meggyőzte volna őket, képesek lennének arra, amire képtelenek: szociális érzékenységre, a szegények, elnyomottak, hátrányos megkülönböztetéseket elszenvedők ügyének felkarolására. Persze a hatalom édesebb. És a sok szöveg ellenére már régóta teljesen egyértelmű, hogy az új egyházügyi „törvény” is csak a hatalom gyakorlásának hatékonyságát szolgálja. Ha most szóba hozom a biznisz egyházakat, remélem, többen elröhögik magukat!
De mi történt most? Megállapítást nyert, hogy számos egyház hátrányt szenvedett el státusának elvesztése miatt. Ez pedig sérti a vallásszabadság elvét. A kormánynak tárgyalásokat kell kezdenie a bírósághoz forduló egyházakkal bizonyos kártérítés megfizetéséről. Ha ez nem működik, a strasbourgi bíróság fog kártérítési összeget meghatározni. Természetesen az új „törvény” továbbra is érvényben marad, a kártérítés meg némi aprópénz. Hiába, a hatalomnak van költsége. Mondjuk úgy, rezsije. És esetleg néhány előre nem eltervezett kiadása.
A hatalom pedig meggyőzőbb Strasbourgnál! Még ha egy olyan országban gyakorolja is az ember, mint a miénk. Mindezzel együtt nem gondolom, hogy hiábavaló volt, amit ezek az egyházak végigcsináltak. És persze még véget sem ért a történet. De elég valószínű, hogy a jogainkért, a méltóságunkért, azért, hogy emberszámba vegyenek, nekünk kell megküzdenünk ebben az országban. Sajnos az van, hogy az embereket alapvetően még az sem zavarja, ha a saját jogaikon, méltóságukon csorba esik, nem hogy a másokén. Jó volna, ha ez megváltozna, és több figyelmet fordítanánk egymásra! Amikor ezt írom, Beethovent hallgatok és pont most valaki azt énekli, hogy „Alle Menschen werden Brüder Wo dein sanfter Flügel weilt.” Mindegy. Most már nagyon elrugaszkodtam a valóságtól. Még a végén kinevet, ha lesz, aki elolvassa, amit írtam…
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.