Ebben a bejegyzésben a jogás beszéd olyan részletéről elmélkedünk, amely a gazdag kerületek karcsú hölgyeihez hasonlóan elkerülte a főáramú értelmezési kísérletek figyelmét. Ez a részlet pedig nem más mint az, hogy a beszédben megtörténik két földrajzi terület kultúrájának összehasonlítása abból a szempontból, hogy melyik démonikusabb, démonizálóbb. A kérdéskör kicsit hasonlít az első jógaügyi írásban érintettekre, amikor azzal foglalkoztunk, hogy egy keresztény alappozícióból vagy akár Isten szemszögéből mennyire számíthat, hogy egyes emberek olyan bibliai értelemben vett bűnöket követnek el, amik démonikus kötődést alakíthatnak ki. Most azonban különböző civilizációkról, kultúrákról van szó.
Azt találjuk hallani, hogy évszázadok és évezredek alatt folyamatosan tisztult az európai mozgáskultúra, amelynek a természetes emberi erőhöz van köze, tehát a természetes életrendnek megfelelő mozgáskultúráról, sőt kultúráról van szó. Mindez hiányzik az animista keleti vallások esetében, így aki ilyen hátterű mozgásos gyakorlatokat végez, könnyebben démonizálódik és nehezebben tér meg.
Nehezemre esik itt megfelelően fogalmazni, és amúgy is inkább csak továbbgondolkodásra akarom megpiszkálni az agyakat, de van némi fura érzés bennem, amikor a, mondjuk úgy, nyugati keresztény elit, mondjuk úgy, kissé lekicsinylően beszél a keleti kultúráról. Ennek rossz íze van, mintha az egyik alacsonyabban, a másik magasabban lenne. A történelem megtaníthatott volna már minket arra, hogy inkább ne méregessünk. Mert pl. ez a mozgáskultúrájában szépen megtisztult Európa a világ legvéresebb háborúit produkálta és máig élősködik elmaradott keleti országokon. Nem akarom ebbe annyira beleélni magam, de azt talán bárki elismerheti, hogy történt annyi minden, ami miatt megéri néha nem olyan magasról beszélni.
Pál apostol egy ízben bement egy eléggé démonikus kultúrát megvalósító városba, Athénbe. Hadd idézzek itt egy kiváló vallástörténésztől, aki maga is a Hit Gyülekezete tagja, az idézet forrása pedig a Hit Gyülekezete Hetek című lapja! "Pál (…) a testület megszólításakor egy bölcs fordulattal élt: »Athéni férfiak, látom, hogy minden tekintetben nagyon vallásosak vagytok« - az eredetiben szereplő deiszidaimoneszteroi szó szerinti jelentése: »igen démontisztelő«. Ez a megjelölés pontosan visszaadja a görög vallás lényegét, ugyanakkor erősen ironikus is Pál részéről (bár ezt az iróniát a görögök nem, maximum zsidók és keresztények érthették, illetve Pál eredeti célját tekintve, ti. hogy embereket nyerjen meg a hitnek, és a beszéd további részét figyelembe véve /később nem iróniából idéz görög szerzőket, és nem önmagát akarta szórakoztatni/, kissé valószínűtlennek érzem), hiszen a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás szempontjából a démonok tisztelete elfogadhatatlan, bűnös tevékenység. Az athéniak túlbuzgó vallásossága közismert volt a hellén világban. Pauszaniasz 2. századi görög utazó is említi, hogy »az athéniak nemcsak műveltségükről (philanthropia) nevezetesek, hanem arról is, hogy mindenki másnál több istenséget tisztelnek«. (…) A hallgatóság jóakaratát megnyerendő Pál szándékoltan használta a bevett bölcseleti szakkifejezéseket (ilyen a már említett deiszidaimonia is), sőt híres filozófusok közismert tanaira is szó szerint utalt." (Grüll Tibor: Istenfélelem vagy kíváncsiság?, Hetek, VII/32) Megjegyzendő, hogy a szerző által leírtak ellentmondani látszanak a jógás beszédben elhangzottaknak, ami szerint a görög kultúra nem volt annyira démonikus, folyamatosan tisztult. De ezen most lépjünk túl!
Pál az athéni megnyilvánulásaiban a görögök tanaiban való komoly jártasságról tett tanúságot. Mit jelent ez? Pl. tiszteletet, bölcsességet, szeretetet. Úgy szólalt meg, hogy létrejöjjön és megmaradjon a párbeszéd lehetősége. Pálban nem volt fölényesség. Habár tudta, hogy az athéniak vallásos igyekezete tévúton jár, mégse borította rájuk az asztalt. Pál nem játszotta el a lehetőséget, hogy egyáltalán meghallgassák. - Ellenben a megtisztult európai mozgáskultúra túlsúlyos, szuszogó, hátfájós, ízületes képviselőivel, akik számára a legmegtisztultabb mozgás az, amit egy bangladesi ruhagyárból származó akciós öltönyben meg lehet csinálni.
Végül még azon jár az agyam, hogy amikor a sok lehúzást követően nagy missziós hadjáratok szerveződnek ezekbe a démonikus, távoli országokba, akkor vajon melyik megközelítési forma dominál a különféle szervezeteknél és evangélizátoroknál: amit Páltól tanulhatunk vagy a másik?
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.