A jól szituált, felső középosztály házasságának hete. Annak a házasságnak a hete, amit az Alaptörvény megvéd. Nekem van egy ilyen önkormányzati papirosom Balog Zoltán nyomdatechnikai úton odabiggyesztett aláírásával, hogy az Alaptörvény megvédi, legyek nyugodt. Gondolom, az azóta volt többszöri módosítás garantálja, hogy ma még jobban megvédi. Mert ugye, a házasságommal az Alaptörvénynek kell törődnie, nem nekem, attól rendben lesz. Egyébként a köztársasági elnök feleségének fővédnökségével megvalósult házasság hete. És NER emberideál házasság hete. Pedig mekkora poén lenne, ha egy cigány vagy hajléktalan (esetleg egykor hajléktalan), oké, egyszerűen csak egy nem diplomás, átlag magyar házaspár volna a rendezvény arca, illetve bárki, aki még valamilyen formában nem ment át a NER egyik szűrőjén! De ilyen sose lesz, mert ez nemzeti-keresztény házasság hete. Pontosan a Fidesz-KDNP kereszténység-értelmezésébe illeszkedő házasság hete. Ennek a részleteit kár lenne kifejteni. Mindenesetre nem tudom elképzelni a valódi hitet úgy, hogy ezzel nem szemben helyezkedik el. Meg ez az egész annak a buzgalomnak a mosolygós, valahogyan a pozitív oldalról közelítő kifejeződése, hogy a hatalom nagyon szeretne szexuáletikai kérdésekben iránymutatást adni, és ebben komolyan számít(hat) a keresztényekre. A házasság így a gender témában folyó háború eszközévé válik és a keresztény szeretet jegyében annyit jelent, „nem buzi”. Ez illeszkedik abba, hogy a hatalom számára a politikai ideológia része a kereszténység, egyszerűen felhasználja azt. Ma pedig a keresztények örömmel állnak be harcosként ez alá az ideológia alá. Nem értem, miért érezzük rosszul magunkat, ha az erkölcseink nincsenek törvénybe írva. Egyáltalán nem értem, miért jó mások erkölcsével foglalatoskodni. A keresztényeknek nincs másra szükségük, mint hogy szabadon megélhessék a hitüket. A világ felé ez az evangelizációt jelenti. De miért látom a keresztényeket gyakrabban ilyen harcokban, mint evangélistaként? Ekkora teher Jézusról beszélni? Hisztizünk, de ha a történelemben vagy a Földön körül nézünk, gyakorlatilag luxuskörülmények állnak rendelkezésünkre a hitünk megéléséhez és terjesztéséhez. Minek még a hatalomhoz való törleszkedés? „Mi köze az egyháznak a császárhoz?” – hogy egy eretneket parafrazeáljak.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.