Clara Royer erős szinesztéziával indít: "kék ruhát vettem fel", "ragad az egész bőrőm" - mindannyian ismerjük ezt a ragadós érzést és ilyen magas irodalmi stílusban hasonlóan szemérmetlenül szoktunk róla beszélni barátainknak vagy amikor éppen irodalmi esszét írunk... Hadd öntsön el bennünket a kékség, a csiklandó érzés, ahogy a sós lé bőrünkön alászalad, illetve kevésbé szerencsés részeken megragad és egyre szúrósabb szagot áraszt! Az első két sor után egy dologban bízunk: Royer kisasszony a továbbiakban kevésbé köti az orrunkra testnedvei kicsapódásának, ilyen-olyan formájú megjelenésének részleteit! A kék ruha, így jelenik meg a képzeletünkben, talán szemérmesen takar, és a kellő távolságot megtartva, reméljük, megőrizhetjük magunkat minden kellemetlenségtől!
Az izzadságszagot a továbbiakban a szöveg minőségén érezzük és egyre inkább az a benyomásunk támad, hogy szerző és fordítója egyaránt keményen megdolgozott azért, hogy ne lélegezhessünk föl.
Én például nem értem, miért gondolja azt Royer, hogy a franciaság (Kertésznek, de egyáltalán) idegenül és egzotikusan hat. Azért jó, hogy lehajol hozzánk egzotikus francia idegenségével, és ideizzad egy monográfiát! Én örülök! Ha azonban valaki idepottyan a francia irodalmi elitből, és becsönget Kertész Imre életművének ajtaján, azt gondolom, inkább hátránnyal indul: hiányzik számára mindennemű tapasztalat, ami éppen lehetővé tette Kertész számára az életműve megalkotását. Csak másod-, harmadkézből ismerheti azt a mentalitást, amit itt az elmúlt száz év történelme megalapozott, és ami áthatja a mindennemű aktuális közéletet, közéleti diskurzust (legyen az politika vagy kultúra). Az a kis buborékvilág, amit jól kifejez az "egzotikus francia idegenségem" összetétel, és ami úgy körülveszi Royert, mint azon a július 15-i napon az izzadságfelhő, maximum a valóságtól elrugaszkodott irodalmi elit könyvbemutatóin ér valamit, s kevésbé akkor, amikor valaki kézbe veszi Kertész Imre műveit.
Ez akkor is így van, ha Royer azt állítja, hogy a Kaddis olvasása a létezését vetélte el és az utolsó oldalon magára hagyva, kitaszítva érezte magát (miközben persze az öröm is átjárta). Az ilyen mondatok egyébként jellemzőek: a szöveg folyton megrendítő akar lenni - de valahogy nem tudok megrendülni. Olyan egzisztenciális mélységű kijelentésekre vágyik, mint Kertész, de ez végül egy kisiskolás, egy rajongó tini ügyetlenségével képes csak megjelenni. Olyanok ezek a mondatok, mint amiken rajtuk szerepel, hogy "Vigyázat, nagy súly!", de végül bárki fölemelheti őket, miközben csalódottan vágja zsebre ürességüket.
Másik problémám a bizalmaskodó stílus. Mint egy idióta, olyan lelkesedéssel osztja meg, hogy Kertész csak kis ávósnak hívta, hogy Kertészt cigarettával kínálta, meg hogy Kertész konyhályának erkélyére surrant cigarettázni, meg hogy belenézhetett Kertész jegyzeteibe, meg hogy milyen bútorok voltak Kertész szobájában, etc... Royert beavatottnak kéne éreznem, magamat pedig úgy, mint aki az ő áldozatos munkájának köszönhetően, betekinthetek egy világba, ahová soha nem tehetné be a lábát. A szerző egyfajta médiumként tolakodik oda, ahol semmi keresnivalója: közém és Kertész azon szövegei közé, amiket ő maga irodalmi műveként publikált. (Szerkesztőként már Hafnernél is éreztem ezt, aki egyre nagyobb betűkkel szerepeltette a nevét Kertész könyvein, de most a nagy betűk eltörpülnek.)
Royer alapvető tévedése, hogy mindvégig azt hitte, azzal a Kertész Imrével beszélget, aki megírta a műveit. Holott egy haldoklóval beszélgetett, aki már nem volt képes ugyanúgy létezni: "egyazon regényt élve és írva". Royer nem vette figyelembe, hogy Kertész már nem "csak" egy újabb művében készült meghalni, hanem tényleg meghalni készült. Rroyer viszont élni készült. És az irodalmi sikerre készült. Ebből nem hogy jó irodalmi mű, de jó monográfia sem születhet.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.