Reggel az első ember akivel találkoztam egy akadékoskodó öregasszony volt. Akadékoskodását azzal magyarázta, hogy ma születésnapot ünnepelnek. Mondtam neki, hogy én is: ma van Kertész Imre 85. születésnapja. "Akkor Isten éltesse! Ha még él." Ezt mondta, és kissé morcosan elment. Ez az eset elgondolkodtatott Kertész Imre köszöntésének lehetőségeiről. Ha komolyan veszem az életművét, nem bocsátkozom különösebb születésnapi jókívánságokba. Itt van egy író, egy dátum és egy szám. Ennek ürügyén két dolgot szeretnék leírni: először, hogy Kertész Imre gondolatai sok esetben fontos vonatkoztatási pontok számomra; másodszor, a napokban örömmel figyeltem föl a Petőfi Irodalmi Múzeum csendes meglepetésére: elérhetővé tettek egy hanganyagot, amelyen Kertész Imre fölolvassa a Sorstalanságot teljes egészében. Végül itt egy részlet a Kaddisból életről, létezésről, fölszámolásáról...
"ha életemet nem csupán a megszületésem önkényes véletlenjét követő további önkényes véletlenek sorozatának kívánom látni, ami az életnek mégiscsak, hogy is mondjam, eléggé méltatlan szemlélete volna, hanem inkább a felismerések sorozatának, amiben a büszkeségem, legalább a büszkeségem kielégül, akkor az Obláth doktor jelenlétében, mondhatnám az Obláth doktor asszisztenciája mellett körvonalat öltött kérdés: az én létezésem a te léted lehetőségeként szemlélve, a sorozatos felismerések fényében és a lejáró idő árnyékában immár egyszer s mindenkorra a következőképpen módosult: a te nemlétezésed az én létezésem szükségszerű és gyökeres felszámolásaként szemlélve" (Kaddis a meg nem született gyermekért, p50)
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.