…egymagam, önmagam.
A szomszéd asztalnál Neurotic-koncert emléktöredékek. Nekem másfajta emléktöredékeim vannak Pajorról… Mindegy. A lényeg, hogy születésnapom van. Ilyenkor költők jutnak eszembe, és a verseik: miket írtak a saját születésnapjukon. Ez már jó tíz éve így van.
A jövőben is szeretném még néhányszor elővenni József Attilának ezt a versét a születésnapomra. Kicsit együtt gondolkodni azzal, aki azt írta „magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan”. Emlékszem, húsz évesen is próbáltam írni ezen a napon. Azzal akartam kezdeni, hogy „húsz esztendőm hatalom”. Ez nem sikerült. Elvégre nem mindenki állhat elő úgy, mint ő. (Lidi nénémnek öccse itt, / Batu khán pesti rokona, / kenyéren élte éveit / s nem volt azúrkék paplana; / kinek verséért a halál / öles kondérban főz babot - / hejh burzsoá! hejh proletár! - / én, József Attila, itt vagyok!) Végül is, én is itt vagyok. Spiró azt írja: „egy évszázadban legföljebb három-négy [ember]” kedvéért főz babot a halál. Húszévesen egyszer megbuktam, s most nyilvánosan is prezentálom a bukásomat. Jövőre Radnóti Huszonnyolc éve. Aztán így tovább. Minden évben néhány óra együtt gondolkodás a magyar irodalom színe-javával.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.